lyrics
Füstként elillant tervek, kis félénk merészek,
Életed nyomó terhek, romlott-poshadt penészek.
Túlcsordult hazugságok, régi és új kollekció,
De ne tétovázz, mozdulj, mert egyszer már nincs korrekció!
(A fájdalmas sóhajok hídján)
Megkésett Velence,
(Az utolsó gondola indul)
Az élet egy kelepce,
Aztán jön Szent Péter, vagy a fűtött kemence.
A szél saját hamvad fújja a szemedbe.
Fertőzött büdös szájú rendszer, szuvas fogú média,
Tálcáján felkínált romlott étel, olcsó kommersz pia.
S amíg csendben kortyolgatod, vidáman egy helyben topogsz,
Elfutott melletted minden, és te már hiába zokogsz.
(A fájdalmas sóhajok hídján)
Megkésett Velence,
(Az utolsó gondola indul)
Az élet egy kelepce,
Aztán jön Szent Péter, vagy a fűtött kemence.
A szél saját hamvad hordja a szemedbe.
(A fájdalmas sóhajok hídján)
Megkésett Velence,
(Az utolsó gondola indul)
Az élet egy kelepce,
És a végtelen kies túlvilági szél
Saját hamvad hordja a szemedbe.
credits
license
all rights reserved