lyrics
Kicsi volt nékem ez a ház, kirúgtam én az oldalát,
Nem fértem el magamtól rendesen.
Új kalandok várnak rám egy másik bolygón talán,
Amíg majd az is tönkre nem teszem.
Valami szuperszonikus szarra szállok és elhúzok innen a fenébe,
Nem érdekel, hogy miként nézek majd holnap a gyermekem szemébe.
Mit mondok majd neki, ha megkérdi, hogy miért nem hagytam a kezében,
Azt, amit úgy hívnak, hogy sors - csak lazán megettem ebédre.
Aztán még van pár ezer évem, vagy legalábbis most úgy vélem
A Marson egerészünk majd kedvesem.
Ott lehet talán jövő képen, ameddig azt is szét nem tépem
Az összes ház kicsi lesz majd nekem.
Valami szuperszonikus szarra szállok és elhúzok innen a fenébe,
Nem érdekel, hogy miként nézek majd holnap a gyermekem szemébe.
Mit mondok majd neki, ha megkérdi, hogy miért nem hagytam a kezében,
Azt, amit úgy hívnak, hogy sors - csak lazán kidobtam a szemétbe.
credits
license
all rights reserved