1. |
Feltétel nélkül
03:00
|
|
||
Gyermek voltál az üveggolyók színesen ragyogtak nálad,
Ha elvette egy másik ’kölök, bömböltél vagy szájba vágtad.
Ösztönös volt, hogy így tetted, ok-okozat következmény,
Az intézményes utálat még nem volt követelmény.
Azóta annyi változott, hogy ha nem találsz okot,
Akkor más talál neked, és te észre sem veszed,
Hogy mára mi maradt neked, ó te szegény gyerek?!
Feltétel nélküli gyűlölet…
Újabb évek, s beletuszkoltak mindig valamilyen sorba.
Akkor is, ha kudarcot vallott hajdanán egy másik korban.
Megosztottak, uralkodtak mindenféle párt meg vallás,
Így éldegélünk csendben kis pajtás…
|
||||
2. |
|
|||
Az élet odébb sodort, de az ősi múlt kötelez
Így Monarchián belül maradtam.
Drága kis hazám aztán, bizton azt állította,
Hogy gyáva voltam, amiért feladtam.
Hát gyere, haza kérlek fiatal várlak!
Csinálhatsz rögtön gyereket, hármat
És van még ezer jó dolog, ami lelkesít
Hisz Magyarország jobban teljesít….!?
Nincs kolbászból sehol sem, a kerítés te is tudod
Emléked őrzöm magamban,
Abból is csak a szépet, ahogy az lenni szokott.
Lélekben veled maradtam.
Hát gyere, haza kérlek fiatal várlak!
Csinálhatsz rögtön gyereket, hármat
És van még ezer jó dolog, ami lelkesít
Hisz Magyarország jobban teljesít….!?
Hát gyere haza végre fiatal várlak!
Statisztikailag kimutatnálak
Hisz papíron már szinte itthon vagy, s ez felhevít
Mert Magyarország jobban teljesít…
|
||||
3. |
Megkésett Velence
02:54
|
|
||
Füstként elillant tervek, kis félénk merészek,
Életed nyomó terhek, romlott-poshadt penészek.
Túlcsordult hazugságok, régi és új kollekció,
De ne tétovázz, mozdulj, mert egyszer már nincs korrekció!
(A fájdalmas sóhajok hídján)
Megkésett Velence,
(Az utolsó gondola indul)
Az élet egy kelepce,
Aztán jön Szent Péter, vagy a fűtött kemence.
A szél saját hamvad fújja a szemedbe.
Fertőzött büdös szájú rendszer, szuvas fogú média,
Tálcáján felkínált romlott étel, olcsó kommersz pia.
S amíg csendben kortyolgatod, vidáman egy helyben topogsz,
Elfutott melletted minden, és te már hiába zokogsz.
(A fájdalmas sóhajok hídján)
Megkésett Velence,
(Az utolsó gondola indul)
Az élet egy kelepce,
Aztán jön Szent Péter, vagy a fűtött kemence.
A szél saját hamvad hordja a szemedbe.
(A fájdalmas sóhajok hídján)
Megkésett Velence,
(Az utolsó gondola indul)
Az élet egy kelepce,
És a végtelen kies túlvilági szél
Saját hamvad hordja a szemedbe.
|
||||
4. |
Jól csengő egészség
02:41
|
|
||
Mára más lett a dimenzió, előtérben a prevenció
Dobozban csörög a tökmag a dió, nem rázzuk a fáról hurrá, de jó!
Kapszulák-vitamin egyszerű képlet, recept nélküli gondtalan élet,
Hangzatos nevekkel ellátva, igényeidhez strukturálva.
Jól csengő egészség, kis trükk meg vegyészség
És máris minden megy tovább…
Mindegy, hogy ki az útját, hogyan járja,
A hosszú földi lét legfőbb vágya,
Kis kapukat keresve csodára várva,
Talán át vagyok verve megint csak, mégis?
Röviden azt hiszem ez itt a tézis…
Ha nem lennél jól, hát nem kell még félned.
Később jön az utolsó ítélet.
Klinikai tesztek igazolnak minket
A közmédia is minden nap hirdet.
Még szép, hogy SZÉP-kártyával is fizethetsz
A sírba ne vidd magaddal a pénzed!
Jól csengő egészség, kis trükk meg vegyészség
És máris minden megy tovább…
Jól csengő egészség, nem túl nagy nehézség,
Nem jelent csődöt a gyógyszergyár!
|
||||
5. |
Laci
03:15
|
|
||
Az élet a hibákért vádakkal kohol,
Egy kórházi ágyon vár rám a nyomor.
Itt csak hősök születnek, bár nincsen bába,
Egy legális tébolyda hű folytatása.
Itt mindegy, hogy ki vagy, jogtudós-iparos,
Tiszta tekintetű, lélekben zavaros.
A szerves és szervetlen kémia lever,
Egy szökőkút felébreszt: Jó reggelt Pecer!
Tudod itt közelebbről leméred,
Hogy milyen is volt kint a léted
Magamban halkan üvöltöm nem félek,
Csak mint egy magába szorult féreg.
Furcsa illat mámorban, valamit zsírban sütnek álmomban...
Lehet hamburger, vagy éppen pecsenye: Laci!
Így hívják a fószert igen ő az aki
Ezt a mócsingos szart kisüti jó előre,
És te megeszed úgyis, ha nem kérsz belőle!
Tudod olyan ez, mint egy újszerű járvány,
Ha nem kapod el az nagyobb hátrány.
Ha régi és elavult benned a kórság,
Az akácosba küld a mindenhatóság.
Aztán mindegy, hogy voltál, vagy leszel
Az adatszolgáltató lekezel.
Lehetsz még ellen, vagy igenlő példa,
Szabadon szárnyaló korlátolt préda.
Furcsa kábult mámorban, a zsír sistereg a lábosban...
Bőség tál, hiszen ez neked jár!
Terülj asztalkám előre, vár a Laci sütödéje!
A gyomrom fáj, ettem eleget már,
Elég egy életre belőle, zár a Laci sütödéje...
|
||||
6. |
Az én anarchiám
03:25
|
|
||
30 év eltelt, ez lett belőle
A változó szél a szert belőtte,
Megszédült tőle mindenki sarja,
Hát gyerünk hajrá, aki kapja marja!
Csak hátra dőltem a karosszékben
Bontottam egy sört, aztán csak néztem,
Hogyan dől dugába az a sok képlet
Amellyel főzték az újabb mérget.
Ez az én anarchiám, nem a tiéd vagy másé,
A születésé az életemé, és majd az elmúlásé,
Ez az én anarchiám, ez nem a te gondod
Nem az én bűnöm bármilyen is lett a sorsod.
Csak magamnak tartozom, nem neked vagy másnak
Csak magammal harcolok, engem majd idebent várnak.
Igen én hittem, hogy van egy rendszer,
Mely bennem jön el és csak nekem kell.
Nem ordít szájba fényes plakáton,
Útszéli kéjelgő nyomorult álom.
Persze én tudom, számít a szavad
És rettegésből minden szavazat,
És tovább száguld, gőzöl a mozdony,
Nem szállok fel rá, akad jobb dolgom!
|
||||
7. |
Mi a faszt kezdjek..?!
02:34
|
|
||
Van az úgy, hogy felmerül a kérdés gyakorta legbelül
Az ember az ágyon elterül, egyszer kihűl, aztán meg felhevül.
Hirtelen döntés, irány a söntés! Vagy inkább maradjak?
Meddig, és hogyan, mikor és milyen úton haladjak?
Közkeletű terv szerint, feneketlen mocsárba ragadva
Három gyerek, feleség, ezt tanítják, mormolom magamban..
De nézd csak amott, fenn a magasban, hogy húznak a vadlibák!
Indulok én is, itt nem maradok, hisz vár rám a nagyvilág!?
Vagy Ikarusként viaszból egy szárnyat?
Igen talán az volna a jó!
De tartok tőle nem jutnék messze,
Karanténban nem indul a léghajó…
Az ángyom azt mondja, maradj a seggeden,
Örülj, hogy szelel még időnként rendesen.
Mindenki eltűnik, szanaszét szalad szét,
Mintsem, hogy hordaná a saját keresztjét.
A haver meg most hívott ”angolba” magához,
Társbérlőt keres egy ágyatlan szobához.
Az az én bajom, osztatlan sikert most sem arattam
A gép is elment, én meg idelent hoppon maradtam..
Egy régi dal cseng kilencven akárhányból a fülemben
Egyre erősebb monoton trappol itt bent a fejemben!
Hogy: Mi a faszt kezdjek az életemmel, Mi a faszt kezdjek az életemmel?
Hát mi a faszt kezdjek, mondd már meg, mi a faszt kezdjek!!!???
|
||||
8. |
Minden mederben
03:22
|
|
||
A gyár tövében ténferegve, klórtól aléltan szédelegve
Itt kezdődött a történet és innen indult tovább.
Sok hosszú évig a csodát várva, a mentőautó szirénája,
Ha belehasít az éjszakába, most is szívembe vág!
Szerelmek kik elhaladtak, tovább mentek, s nem maradtak
Csahos kutyák, kik nem haraptak, csendben ugatnak már.
A vidék torzult-diszkrét bája, a magány erdejében állva,
Könnyeivel küszködő árva, megváltásra vár.
Nekünk minden mederben Sajó víz folyik,
Vess horgonyt bármelyik partján, Salzachon vagy Dunán
Ahonnan elindultunk, oda érkezünk, ez nem egy nehéz feladvány
Csak négy borsodi zsivány!
A piaci hentesek-kofák, lehettek vidám vagy unott pofák
Mintha talán igaz sem lenne, tova emlék csak ma már.
A kör itt kezdődik és itt zárul, itt cseng a pohár koccintásul
És ha megszólal a dal, itt röfög a gitár!
Tudod minden mederben Sajó víz folyik,
Dobj követ bárhol is partján, Salzachon vagy Dunán
Ahonnan elindultunk, oda érkezünk, ez itt egy könnyű feladvány
Csak négy borsodi zsivány!
Igen minden mederben Sajó víz folyik,
Rúgd a port bárhol is partján, Salzachon vagy Dunán,
Szemünk a végtelenbe olykor elmereng, és hangunk a távolba kiállt,
Egyszer volt négy borsodi srác!
|
||||
9. |
Másik lemez
02:59
|
|
||
Felhőtlen nyarak, ifjúkori évek, élénken élő megfakult képek,
A bakancs orrára száradt emlékek, csak ezek mik maradtak.
Tudom, hogy haladni kell a korral, nem tovább keverni a sört a borral,
Elmentél tőlem, és ők a saját képükre faragtak…
Nem ez voltál, egykor nem ez, sokat voltam együtt veled.
Nem ez szólt, egy másik lemez, de tudom tetszett volna neked.
Máshogy csillogott a szemed, helyén volt akkor az eszed,
Kérlek, adj magadról jelet…!
Valami temérdek kicsinyes érdek áldozatává lettél és kérlek!
Ne várd most tőlem, hogy veled menjek az úton s ne magammal.
Apádat bíráltad, számon kérted, de semmi jobb nem vált belőled,
Most is csak jót nevetsz magadban, füledben a dalommal.
Nem ez voltál, egykor nem ez, sokat voltam együtt veled.
Nem ez szólt, egy másik lemez, de tudom tetszett volna neked.
Máshogy csillogott a szemed, helyén volt akkor az eszed,
Kérlek, adj magadról jelet…!
A gondolatok bent ragadnak, valami kintről hozott körben,
Mondd, mit vársz a gyermekedtől, ha te sem ezt akartad?
A világ napról-napra másabb, vele tartunk, vagy megtagadjuk,
De hazudnod soha ne kelljen, egykori önmagadnak!
Nem ez voltál, egykor nem ez, sokat voltam együtt veled.
Nem ez szólt, egy másik lemez, de tudom tetszett volna neked.
Máshogy csillogott a szemed, nem vették még el az eszed,
Kérlek, adj magadról végre, adj magadról egy kis jelet!
Vagy rohadj meg magadnak!
|
||||
10. |
Heti stressz
03:19
|
|
||
A hétfő-kedd jól indult, de aztán jött a szerda,
Valami démonnal lepaktáltam, s kizárt a szekta.
Rémálmok is gyötörnek, elhagyott egy némber,
De csütörtökön vár reám egy motivációs tréner.
A boldogságnak mindig is megvolt az ára
Jól eladható árucikk lett belőle mára
Pozitív gondolkodás, a szép szar az nem csúnya
Vidáman is nézhető a világ búja.
A hétfő-kedd jól indult, de aztán jött a szerda,
Valami démonnal lepaktáltam, s kizárt a szekta.
Rémálmok is gyötörnek, elhagyott egy némber,
De csütörtökön vár reám egy motivációs tréner.
A béka segge alá tendál az önértékelésem
Naponta hússzor változtatom a profilképem,
A szívemhez közel álló minden, szép-pozitív idézet,
Csak annyi a baj, hogy néha nem értem, nem értem ezt az egészet.
A hétfő-kedd jól indult, de aztán én a balga
A megoldást mástól vártam, véletlen-készakarva.
Amíg a poklot meg nem járod, nem paktálsz a fénnyel
És jól jár veled minden piszlicsáré, motivációs tréner.
|
||||
11. |
Hidd el, édes!
03:32
|
|
||
Tulajdonképpen, mondhatnék bármit,
Játszhatnék koldust vagy hős királyfit.
Aki majd megment és elvisz téged,
Felszabadítja bent szunnyadt lényed.
Hősies tettek, hasznos tanácsok:
Egy héten hányszor egyél kalácsot,
Hogy merre nézzél, erre vagy arra,
Fekete légy, fehér vagy éppen tarka…?
Hegyvidéken, mély mocsárban,
Újra élve, száz halálban.
Ne légy mérges, hidd el édes,
A létezésem (is), néha kétes!
Egy szép mesés könyv kitépett lappal,
Fals a történet éjjel és nappal.
Elfutnak az órák, rohannak a percek,
A világ bűne fogaid közt serceg.
Hogy ha ma nyernék, holnap majd vesztek,
Én teszek rátok, ti meg rám tesztek...
Hegyvidéken, mély mocsárban,
Újra élve, száz halálban.
Ne légy mérges, hidd el édes,
A létezésem (is), néha kétes!
Csak röhögni ér, na meg sírni
Amikor senki sem lát, de ki kell bírni!
Aztán fel kell köpni az égre
És nem alá ereszkedni két térdre!
|
||||
12. |
Virtuális tahóság
03:18
|
|
||
Beleremeghet a föld is, vagy leszakadhat az ég
Akkor is arra járok, ha véletlen nem fog egy fék.
Jöhet pusztító özönvíz, mindent elsöprő szélvihar
Én kattintottam máris, nálam nincsen képzavar.
Én egy ilyen világban élek,
Ide manipuláltak a gének,
Burokban tart egy irreális valóság.
Persze relatív ez, is mint minden,
Én már el nem mozdulok innen,
Modern kori virtuális tahóság.
Keresek egy jó pozíciót, egy megfelelő kompozíciót,
„azt” nyomok egy szelfit másnak a kínjára,
Csöcsön vagy tökön ragadom magam, a segítségig nem jut el az agyam,
Inkább lökök egy képet rögtön az instára.
|
||||
13. |
Kicsi ház
03:01
|
|
||
Kicsi volt nékem ez a ház, kirúgtam én az oldalát,
Nem fértem el magamtól rendesen.
Új kalandok várnak rám egy másik bolygón talán,
Amíg majd az is tönkre nem teszem.
Valami szuperszonikus szarra szállok és elhúzok innen a fenébe,
Nem érdekel, hogy miként nézek majd holnap a gyermekem szemébe.
Mit mondok majd neki, ha megkérdi, hogy miért nem hagytam a kezében,
Azt, amit úgy hívnak, hogy sors - csak lazán megettem ebédre.
Aztán még van pár ezer évem, vagy legalábbis most úgy vélem
A Marson egerészünk majd kedvesem.
Ott lehet talán jövő képen, ameddig azt is szét nem tépem
Az összes ház kicsi lesz majd nekem.
Valami szuperszonikus szarra szállok és elhúzok innen a fenébe,
Nem érdekel, hogy miként nézek majd holnap a gyermekem szemébe.
Mit mondok majd neki, ha megkérdi, hogy miért nem hagytam a kezében,
Azt, amit úgy hívnak, hogy sors - csak lazán kidobtam a szemétbe.
|
||||
14. |
Ne menj még!
03:56
|
|
||
Párnák közt, háborúban, ámokfutás az úton,
Túl korán 20-on innen, vagy már 70-en túlon
Korunk pestise által, rossz helyen-rossz időben,
Sorsunknak véget vetve, sűrű-sötét erdőben.
A lemez véget ért, a tű végső táncot jár,
Lecsörgött végleg az óra.
Ennyi volt s nem tovább, értéktelen giccs, bazár
Váltható odaát apróra.
Eltévedt golyó által, otthonunk elveszítve,
Csikorgó fagyhalálban, vagy a húrt túlfeszítve,
Kínlódva betegségben, görcsösen ragaszkodva,
Víz alatt, a kék égben felhőkhöz kapaszkodva.
A lemez véget ért, a tű végső táncot jár,
Lecsörgött végleg az óra.
Ennyi volt s nem tovább, értéktelen giccs, bazár
Váltható odaát apróra.
Ne menj még, egy percet várj!
|
Streaming and Download help
If you like Utolsó Alkalom, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp